Tompul

Tompul

(szatíra kiábrándító kommentek alapján)

Megyek az utcán, aztán valaki csak úgy a kezembe nyom egy szórólapot, ami aszongya hogy valami kiállítás van a múzeum egyik eldugott résziben. Nézem, mint Lali pálinka után a másnapot, s mondom neki, hagyjon már ezzel a fossal éngem békibe’, én szarok a múzeumokra. Mi is érdekelne azon a sok rozsdás idejétmúlt szaron, agyagvázákon, meg cserepeken meg csontokon. Azokon a penészes fakó vén szétmosott festményeken, meg a szenteken, meg a szablyákon meg ágyúkon, meg korhadt fakezes pisztolyokon, amikkel vagdosták meg lőtték ott egymást valamikor. Csak lepi a por őket potyára, meg eszi a rozsda, egyesek meg fizetnek is érte, hogy bámulják őket ott némán bólogatva, s olyan pöpec büszke kulturáltnak mutassák maguk, hogy az a görbe faszom orruk szinte az eget verje. Amúgy se tudom kik voltak azok, s mit is érdekelne mit mikor s miért csináltak. Nekem rég volt, s annyi. Amúgy is, utálom a történelmet. Mit meg érdekel engem mit csinált 100 200 vagy 300 éve az egyik vagy másik nagyokos balfasz? Én látom a helyzetet, tudom mit kell csináljak. Nekem ne mondja meg senki. Aztán hirdetik itt, meg jönnek itt nekem a vásárral, a kézműves cuccaikkal, festményeikkel, a faszom kis szobrocskákkal, a cserepeikkel a gyöngyös kis bukszákkal, meg a faeszkábálmanyaikkal. Ne pazarold az idődet tesó, ilyesmiből hiába akarsz megélni. A nagyüzletekben minden ilyesmit megtalálsz, még többet is mint kéne, s ne is mondjam, olcsóbb  is. A piacoknak, meg a kezes horgolt cuccoknak annyi tesó, minek adjál ki annyi pénzt rá, amikor elmész a bevásárlóba, s minden ott van olcsóbban a kezed ügyibe. Amúgy meg, a Jancsi is tud olyat festeni ha akar, a múltkor két nap alatt tök jól átmázolta a házat, gondolj bele, mi’csinálna ha csak arra a kis vászonra kellene valamit rittyentsen. Még a gresziát meg a fajáncot is tök jól feltolta, s még akkor se járt a szája, amikor ki kellett fugázza. Na ilyen egy igazi kezes kézműves mesterember. Ott nincs kecmec. Máskor meg állok ott a könyvesbolt előtt, az asszony nézelődik, s cseszi a fejem a nyavalyás regényeivel, mert hallott valamit a barátnőitől, s neki most az kell, meg mittom’én. Ha annyit olvasnék, belefájdulna a fejem vazze’. Nem is érdekel, nincs is türelmem hozzá. S a hosszú mondatoktól még a farkam is összezsugorodik. Letöltöm a filmet inkább, már ha van olyan jó, hogy legyen róla. Bár újabban még azt is meg kell válogatni, mert egy csomó csak ilyen elszállt szar belőle, amit meg kell nézni többször mire talán rájössz a lényegre, vagy valamit egyáltalán kapisgálsz, meg amin gondolkodni kell feszt, na az olyat nem szeretem, mert tökre ledepresszál. Pont ez van a színházzal is, a múltkor elrángatott az asszony, hogy jaj de fasza, én meg csak ültem ott, s néztem ahogy vonaglanak ott, meg produkálják magukat, aztán nem értettem semmit az egészből. Asszem a közepébe bele is aludtam egy cseppet, ezek meg csak ott tapsoltak körülöttem, én meg nézek ki a fejemből, hát hova a jóistenbe keveredtem én baszkikám? Mondtam is neki rögvest, ezután menjen ahova akar, én megyek a fiúkkal sörre addig, oszt ha vége, akkor majd jöjjön oda hozzánk, s hozza magával a hajtásiját, hogy vegyen fel, s vigyen haza szépen, mer’ na. Aztán a múltkor láttam ott valamit a központban, nagy sátor meg dolgok, mondom fasza, ez valami vásár, benézek én is, hátha akad valami, errefel meg tököm s pofám leszakad, ahogy belépek abba a faszom sátorba, hát az is tele volt könyvekkel. Hát magam alá szarok vazze’, ki a túró vesz még könyvet mostanában? Ott van a fész, azzal jobban el’tok szórakozni. Az ilyen régi verseket meg sose vágtam, mert régiesen voltak írva, az újaknak meg se elejük se végük, abszolút agybaszás az egész, és tökre semmi értelmük. Ilyeneket akárki tud írni, ha épp ráveszi magát, hogy letegye a seggét cseppet, s kikerekítse a mondandóját. Amúgy is, alapból rühellem őket még régről, amikor a tanárnő mind csesztetett, hogy olvassál vazze’ s olvassál, én pedig mindig hánytam az olvasástól, aztán meg alig mentem át, mert behármasolt a szarházi. Az ilyesmivel én nem érek semmit, mondom. A múltkor meg kimentem a városnapokra, csak úgy lézengeni, meg burkeszelni valamit, ha akad, errefel a színpadon ott toltak valami ócska táncot ilyen régi rongyokban, hegedűre, meg arra a tompa dörmögő hegedűre, amit nem fognak rendesen, asse t’om hogy mondják neki. De mindegy, lényeg a lényeg, nem értettem, valami rendes koncertre nem is futotta? Gondolom ezek olcsóbban jöttek, de eléggé baszta a fülemet, ahogy mind ott visongtak meg kántáltak nekem, meg verték magukat s pörgettyűztek, még a miccsem meg a söröm se tudtam tőle élvezni ahogy azt isten igazából illett volna. Beültem volna aztán a kocsmába, mer’ összefutottunk a haverral, oszt kerestünk volna valami helyet a kocsmában,  de épp foglalt volt az is, mert egy csomón ott ültek körbe-körbe mint a birkák, s azt hallgatták, ahogy valami vén takony ott ossza az eszet. Toltak magukba a bort közbe mint állat, s bólogattak ott, mint valami aszott kriptaszökevények, akik épp várják a szűzhúst, hogy kiszívják a vérit. Mondtam a havernak, hogy menjünk innen máshova, mert nincs kedvem ezeket itt hallgatni, még rendesen el se finghatod magad tőlük.

Na, de leszarom.

Nem osztom tovább az eszet, meg gőzölögni kezd majd a fülem, meg kipirul a pofám a sok gondolkodástól. Megyek inkább, tolok valami kaját, lövök két szelfit az égőkkel központban, ha odateszem kicsit magam a telóval szinte olyan jó képet csinálok mint azok, akik ott produkálják maguk a kiállításon, drága volt a teló baszod, de megérte. Na de aszongyák, ki van világítva szépen, mostmár van hol parkolni is, s le is lehet ülni kicsit a placcon, ilyen  betonpadot toltak oda, kúrva kemínyek, ott lesz az ötven meg száz év múlva is, te elrohadsz, de az ott marad, aztán meg csapok egy kört a verdával, körbenézek a mallba, veszek valami kaját még estére is, az asszony se meg a faszom se kelljen főzzön, lebaszom magam a tévé elé a fotelbe, zsugázok egy kicsit, nézek valami sorozatot, tolok egy-két söröcskét még, rágok mellé chipset vagy valamit, amíg bele nem alszok, aztán majd megyünk holnap tovább, a melóba. Mert én privátba dolgozok, meg kotizálok,  nem úgy mint ez a sok büszke  ingyenélő. Csak tudnák meg ők is, hogy milyen a privát, akkor nem sírna ennyit a szájuk. Na helló, léptem, császtok.

(XXI. század, én így imádlak)