Illés táncparkettje

íme egy fás terület
baltát a tövinek

az ott meg egy ház
inkább lenne parkolóház

szeretném a folyó
érintetlen fele partját
minden nap

magamévá tenni s elmenne
egy sétány is rá ha már ott
tartunk zavar hogy a beton nem
párhuzamos a két partvonalon

állatkertben üvölt az oroszlán
kitenném az erdőbe inkább tán

szeretném hogy a stadionban
nekem éljenezzen a buja tömeg
s szavaim mohón igyák az átadón

annyira szeretem
a múzeumokat

mindet egyesíteném
egy MEGAMÚZEUMBA

annyira szeretem
a színházakat

mindet egyesíteném
egy MEGASZÍNHÁZBA

szeretem a kultúrát

de a színészeket nem
meg a táncosokat sem
meg a zenészeket sem
meg a stábot sem

szeretem az irodalmat

csak a költőket nem
meg az írókat sem
meg a kiadókat sem

befektetni vagy kifektetni

szeretném hogy a könyvtár adja ki
a havilapokat és a könyveket hisz
akkor számba vehetnénk szépen
és eltehetnénk őket a polcra még
idejében anélkül hogy valaha
napvilágot kelljen lássanak

nem értem miért ellenkeznek
egyszerűbb lenne egyetérteni
velem

én szeretem
az embereket

csak ne álljanak az utamba

felszabadítom őket
a munka igája alól
az életüket lekötő
ingóságok és
ingatlanok alól

tőlem szabadon szállhatnak
akár a verebek az égen

létük magasabb fokára
léphetnek netán egy új
blokklakás felső emeletén
vagy akár a szabad ég alatt
míg az idő úgy engedi

néni ha nem akar büntetést
mert nem hordja a maszkot
kültéren a forgalmas helyeken
akkor vegyen szépen egy jegyet

s menjen belül az akvaparkba kérem

én szeretem elrendezni
az olyan dolgokat melyek
nem feltétlenül vannak rosszul
ahogy vannak csak épp nincsenek
tetszésemre nincsenek összhangban
az elveimmel meg az értékrendszeremmel
sincsenek párhuzamban ha például húzunk

egy elméleti vonalat

az én elméleti vonalam

a tettek embere vagyok
először lépek aztán ha
kész majd megindoklom

az esendő halandóknak hogy
én szeretném a városomat
egy szebb helynek látni
ahol kimegyek vasárnap
az utcára és buján mosolyognak
vissza rám mindenfelől a turisták
mert minden csillog és rendezett

élettelenül élő
ideiglenes de
időtlen szerkezet

csend van
hevíti a hüledező
nap az élettelen
betonlapokat

Illés tüzes szekerét
Démosztól kapta
hogy átszelhesse
és átláthassa a kék ég
négy kietlen szegletét

ember figyelj és
add meg magad
add el magad
add át magad

Illés talán felkarol
talán helyet talál
neked a tüzes szekér
olajozott gépezetén

az olaj ég

nyugi
ne ijedj meg
ne kapkodj
fogadd el ha

perzsel

a projekt robog
hidd el én sem így
akartam de így alakult
másképp már nem lehet

a fejlődés kellemetlen
a fejlődés áldozat
a fejlődés embertelen
a fejlődés a jövő érdekében van
a fejlődés nem egy művészi dolog
a fejlődés háborúban van a tradíciókkal

a fejlődés árát meg kell fizetni

a fejlődés nem fogad be mindenkit

a fejlődés pusztít

a fejlődés átalakít

ez a táj most
Illés tancparkettje
Illés táncparrketje parázs
Illés az álmok és áldozat
parazsán ropja a táncot
mihelyt befejezte elhajt
tüzes szekerén
új álmokat kergetve
új áldozatot teremtve

nem volt hely a szekéren
nincs hely a táncparketten
a parázs lassan kialszik

nyomában marad

aki marad.