XIII. Hasduma
(az ötödik shot után)
Fényhozó hirtelen felállt
az asztal mellől, és újfent belekezdett,
teljesen figyelmen kívül hagyva
az éppen esedékes asztali témát:
ha meghaltok nem lesz semmi.
Ti meghaltok, én meg nem,
mert nekem kúrva hosszú az életem.
Szóval, csináljatok amit akartok.
Most komolyan.
De azért legyen bennetek
egy cseppnyi jóindulat,
mármint a kocsma ajtaján kívül,
abban a retkes nagyvilágban.
Vagy mi a fasz.
Úgyis el vagytok veszve.
Mit büntessek rajtatok.
Ha ez megnyugtat,
majd várok rátok odaát,
majd leülünk a szőnyegre,
vagy a kanapéra, s tolunk
egy zsugát a Playstation-ön.
Egész megkedveltem a hülye képeteket.
Tök jó lesz,
ropog átellenben a tűz,
reccsen a táguló vakolat,
amint lassan ránk omlik
és bekebelez az alvilág,
és üvöltenek kinn a farkasok.
Mert esténként kergetik
őket a lidércek biza’.
Na hellószia.
XIV. Te mitől félsz a legjobban?
Az öregkortól.
Jobban mint a haláltól?
Jobban.
Ahogy sorjában faképnél
hagynak az érzékeid,
elernyed a bőröd, majd
elsorvadnak az izmaid,
ahogy elkopnak és
recsegnek a porcaid,
ahogy meggörnyed a hátad,
és váratlan helyeken
gümők nőnek rád,
amikor messze tűnik az udvar,
vagy a sarki gyógyszertár,
és sose tudod az orvos
mikor mondja azt, hogy rák,
amikor irigy vagy a fiatalokra,
mert elavultál, és nem érted
mint is működik már ez az
eszeveszett világ, senki sem csinálja jól,
de mindegyik rossz szemmel néz rád,
már annyit éltél, hogy semmi
közöd a rusnya élethez,
a régi cinkosok pedig sorra elhalnak,
te meg vagy, s már nem tudod
ez most áldás, vagy kárhozat,
egyre csak sorvadni testben,
és sorvadni agyilag,
az adatok már hiányosak
ezért elképzelsz dolgokat,
nem hiszel már magadban,
jobb inkább Istenben bízni,
amint lassan szétesel, s elkezdesz
értelmetlenül fecsegni,
egyik percről a másikra felejteni,
hogy is volt, az mi is,
ez pedig ki, én pedig mi,
egy ledolgozott élet után
tehetetlenül hétről hétre tengődni,
mások hátán púppá nőni,
felkelni, magad feleslegesnek
érezni, majd ismét elfeküdni,
esténként a múltnak élni,
mert a jövő kurta, attól
nem lehet csak félni,
nyugdíjnapokon órákat állni sorba
a havi adagért, (most is tablettában kaptad)
van ma, de lesz még karácsony,
egyáltalán holnap,
ágynak esni és hónapokig sorvadni,
ágynak esni és lassacskán rohadni,
más fordít oldaladra, mert te nem bírod magad,
naponta kétszer pucolják a valagodat,
talán magadnál vagy, látod, hogy undorodnak,
hálából vagy emberségből mégis kitartanak,
gyere tati, csak még egy falat, még egy falat,
mintha pókereznél, és a tét a léted,
vakot mondasz, s a kézben lévő
két szar kártyádban reménykedsz.
Én csak abban reménykedem,
sikerüljön jól, és eleget élnem,
s az egyik pillanatban még
ott legyek köztetek,
a másikban pedig már
egyáltalán ne legyek.
Akárki is rendezte így,
ki akart velünk cseszni.
Miért nem lehetett például
50 évig 25 évesnek lenni,
majd a semmibe veszni?
Váltsunk témát,
kezdek tőled depis lenni.
Még egy kör?
Jöhet.
Ó, ez a szám jó,
pont passzol.
Sándorkavargat Ol-Dala 